Csernobil .. ember okozta tragédia, megismétlődik ma

Történetének egyik legrosszabb ember okozta katasztrófája, az észak-ukrajnai csernobili atomerőműben történt robbanás, amely a korábban zsúfolt Pripjatyot szellemvárossá változtatta, és "szellemvárosként" vált ismertté.

A szovjet korszakban Vlagyimir Leninről elnevezett csernobili erőmű az első ukrán földön épült atomerőmű.

Az erőmű építése 1970-ben kezdődött, majd hét évvel később már az első reaktor is üzembe lépett, és 1983-ra az erőmű négy reaktora Ukrajna villamos energiájának mintegy 10 százalékát termelte.

A gyár építése közben, a katasztrófa előtt a szovjet kormány építtette fel a munkások és családjaik első atomvárosát, az 4. február 1970-én, zárt atomvárosként alapított Pripjaty a kilencedik volt a Szovjetunióban.

A város lakossága az 26. április 1986-i katasztrófa napján mintegy 50 ezer fő volt, ők az atomerőműben dolgozó szakemberek, munkások és családtagjaik, ma pedig Pripjaty az atomkorszak brutalitásának képe.

25. április 1986-én éjjel az üzemben, a negyedik számú reaktorban mérnökök egy csoportja új eszközökkel és berendezésekkel kezdett kísérletezni, és senki sem számított arra, hogy ez az éjszaka nem telik majd el békésen.

A mérnököknek szükségük volt az atomreaktor teljesítményének csökkentésére, a munkájuk végzésére, de egy téves számítás eredményeként a teljesítmény kritikus szintre csökkent, aminek következtében a reaktor szinte teljes leállását eredményezte.

Azonnal döntés született a teljesítményszint emeléséről, így a reaktor gyorsan felmelegedett, és néhány másodperc múlva két nagy robbanás is történt.

A robbanások részben megsemmisítették a reaktormagot, és kilenc napig tartó tüzet robbantottak ki.

Ez radioaktív gázok és nukleáris por kibocsátásához vezetett a reaktor felett a levegőbe, amely hatalmas felhőt képezett az égen, amely Európa felé lövellt.

A kibocsátott erősen radioaktív anyag mennyisége, mintegy 150 tonna, a légkörbe emelkedett, és az embereket 90-szer nagyobb sugárzásnak tette ki, mint ami a japán hirosimai atombombánál történt.

Április 26-a kegyetlen és borzalmas volt, 27-én pedig megkezdődtek a három órán át tartó lakossági evakuálási eljárások, amelyek során 45 ezer embert szállítottak át a közvetlen hatástól távol eső helyekre, majd 116 ezret kényszerítettek. elhagyni a területet és a környező területeket.

Az összes volt szovjet köztársaságból mintegy 600 XNUMX ember segített az evakuálásban.

Közvetlenül a katasztrófa után 31-en haltak meg, míg a legkoncentráltabb káros sugárzás mintegy 600 ezer embert érintett, a legnagyobb sugárdózist pedig mintegy ezer katasztrófavédő kapott a katasztrófa első napján.

Összesen mintegy 8.4 millió fehérorosz, orosz és ukrán állampolgár volt kitéve sugárzásnak.

Az Ukrán Csernobili Szövetség szerint körülbelül 9000 ember halt meg a krónikus betegségek, például a rákos megbetegedések következtében, míg 55 ezren váltak rokkanttá e tragédia következtében.

Röviddel a robbanás után egy 30 km-es (17 mérföld) sugarú elzárási zónát hoztak létre, és a katasztrófát közvetlenül követően a munkások ideiglenes pajzsot építettek a megsemmisült reaktor fölé, amelyet bárkának hívtak.

Idővel ez a szarkofág leromlott, és 2010-ben új gátat kezdtek építeni, hogy megakadályozzák a további szivárgást a hibásan működő reaktorba.

A közelmúltban azonban felfüggesztették a pajzson végzett munkát az ukrajnai válság miatt.

7. július 1987-én a csernobili atomerőmű hat volt tisztviselőjét és technikusát gondatlansággal és a biztonsági előírások megsértésével vádolták meg.

Közülük hármat: Viktor Brujehovot – a csernobili erőmű volt igazgatóját, Nyikolaj Fomint – az egykori főmérnököt és Anatolij Djatlovot – a volt főmérnök-helyettest – 10 év börtönbüntetésre ítélték.

Az ukrán kormány 2000-ben végleg bezárta az utolsó csernobili reaktort.

A megrongálódott erőművet várhatóan 2065-re teljesen leállítják.

2003 decemberében az Egyesült Nemzetek Közgyűlése április 26-át a radiológiai balesetek és katasztrófák áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította.